Talán még soha sem írtam ilyen szöveget, amelyre most készülök:-) Tegnapelőtt sokadjára is megnéztem a Julie és Julia című filmet, de párhuzamot csak most vontam a Meryl Streep által játszott főszereplő és magam közt. Eddig mindig csak színészi játéka kapcsolt ki (egyszerűen imádom minden filmben), és a történet is kedves mindkét oldalról.
Aztán rájöttem, hogy sok a közös köztem és az általa megformázott hösnő között. Ő is és én is kvázi idegen országba költöztünk (ő ugye többször is) a férjeink állása miatt. Ő is valami olyan munkában találta meg az örömét, amelyben kiteljesedhetett, amely sok késői harmincas és negyvenes nő álma. Ugyan gyermekei nem születtek, de a férje ott állt mögötte, és mindenben támogatta. Engem is:-) Persze ő is teljes mellszélességgel támogatta a férjét. Én is igyekszem:-) De a gondolat tetsztett a legjobban, ahogy együtt éltek, ahogy örültek egymás sikereinek és ahogy kezelték a bánatukat. Igen nekem is megvan az álmom, hogy egyszer elismert gyöngyfűző leszek, hisz ki nem vágyik sikerre. De az út, amin megyek nagyon tetszik, és nem cserélnék senkivel. Így este a férjem kapott egy cuppanós puszit, és egy "szeretlek"-et, amelyet gyakrabban kellene mondanom neki.
Now, I will write a text I have never written before. The day before yesterday I saw Julie and Julia, and I have drawn parallel between myself and the heroine Meryl Streep played. So far I enjoyed her playing the role, and I liked the story of the film.
But I have just realized the similarity between myself and the heroine. She moved to a different country (she did many times), like I did due to a new job her husband got. She also started a job she found great great pleasure many women in her late 30s and 40s are dreaming of. Though she had no children like I do, but her husband was always behind her encouraging her every step and idea, like my husband does. Yes, of course, she supported him, like I try to do :-) But I liked the idea how they lived together, sharing the pleasure of their success and approach in case of failure. Yes, of course, I have my own dream, that one they I will be a successful, worldwide known beader. But I realized I liked the road I am taking, and would not change with anyone else. So that evening my husband got a big smacking kiss and me saying "I love you", which I think have to tell him more often.
Megjegyzések